"Ne kergesd el a szomorúságot. 

Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban,

talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől.

S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...

Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök.

Emlékezz csak... 

Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, 

ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is,

emlékeid is. A szomorúság nagy erő.

Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna.

A dolgok sejtelmesebbek,

egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.

Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál,

milyen bübörgő  és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ,

milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!"