van éretelme az életednek.
Mindegy, hogy rohannak az évek,
ha érzed melegét egy kéznek.
Még érdemes reggel felkelni,
ha van kinek kenyeret szelni.
ÖRÜLJ A PERCNEK!
DE, ha magány a sorsod,
ha a gondot egyedül hordod,
erőt is ad hozzá az élet.
Találd meg mindenben a szépet.
A nap rád is úgy süt, mint másra,
ne gondolj hát az elmúlásra.
ÖRÜLJ?HOGY ÉLHETSZ!
Nincs fekete és nincs fehér,
de az elmúlás mindent elér.
Nincs tűz, mely örökké lobogna,
fényét más világok felé ontva.
Nincs folyó, mely örökre megmarad,
előbb-utóbb minden forrás elapad.
Nincs érzelem, mely örökké él,
a harag idővel megbékél.
Nincs az a szerelem, ami el nem vetél,
Gyűlölet, melyet nem koptat a szél.
Öröm, melyet nem sápaszt a tél.
Bánat, melyet nem gúnyol a remény.
A fény kialszik, s a helyén a sötétség sem örök,
Élet-halál, ők is csupán eszközök.
Mert a változás az egyetlen,
mely mindíg tombol szüntelen.
Ami nem alkuszik soha.
Hiába hiszi a sok ostoba,
hogy bármi, ami létezik úgy marad.
Mert mindíg lesz új a nap alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése