Néha elbotlunk és vétkezünk.Van, amikor el is süllyedünk.
Olykor szürke, fakó lesz a táj.
De fel kell állnunk, továbbmenni muszáj!
Néha álmaink sokáig váratnak.
S elveszítjük odaadásunkat.
Talán eljön az is, amikor egyedül ébredünk.
De akkor is tovább kell küzdenünk!
Sokszor és sokat vágyódunk, tervezünk, bár nem mindig ugyanoda érkezünk.
Szívünk hasogat, annyira bánt.
De erősnek kell lenni; hidd el, muszáj!
Hibáinkat kiradírozni nem lehet.
Nem törhet össze az sem, ki már nem szeret.
Az élet tele van próba tételekkel.
De menni kell, hát kelj végre fel!
