És mégis mekkorát dobban - milyen pontosan kiszámítva, egyszerre ritmusosan a vágyainkkal...
Együtt "alszik" a téllel, és együtt ébred a nyárral. Tavasszal megújul, zsibong, mint a természet. Ősszel meg elsárgul...
Milyen sok mindent kibír - a sok fájdalmat, a sok keserűséget - bánatot - mennyit dolgozik, mennyiszer üzen...
Mindig fáradhatatlan - és mégis hogy meg tud ijeszteni bennünket ...
És mikor rájövünk, hogy milyen bolondos szívünk van, és hogy mégis milyen nagy, hiszen minden és mindenki belefér...
És hogy tud fájni, sajogni.
És hogy tud szeretni .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése