"Két  barát ment  a sivatagban. Összevesztek, és az  egyik

képen  törölte a másikat, aki  megsértődött. Anélkül, hogy

szólt  volna bármit  is, beleírta a homokba..."Ma a legjobb

        barátom  lekevert  egyet!"

        Mentek tovább a sivatagban. Egy oázishoz értek, ahol el-

        határozták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy

        pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magá-

        hoz térve kőbe véste..."Ma a legjobb barátom megmentette

        az életemet!"

        Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másik

        életét, megkérdezte: -Mikor megütöttelek homokba írtad,

        most meg kőbe vésted, hogy megmentettelek. Miért? A

        másik azt válaszolta: -Mikor valaki megbánt, csak homok-

        ba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a sza-

        vakat...., de ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy

        senki se törölhesse el!

        TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI...,

        ...A JÓ CSELEKEDETEKET PEDIG KŐBE VÉSNI!"