Az én Gergőm sikerei

Egy csapat csak akkor juthat fel a csúcsra,
ha egy cél lebeg minden csapattag szeme előtt:LEGJOBBNAK LENNI!!

Múlt Jelen Jővő

"Mi volt azt ne feledd, mert tanulhatsz belőle,

Sok akadály vár Rád, de ne fuss el előle,

A múlt arra van, hogy erősítse lelkünk,

Tanácsadónk legyen amit eddig tettünk.

A jelent azt használd ki, s váltsd valóra álmod,

Tégy okosan és bátran, hidd el nem kell várnod.

A jövőtől meg ne félj, akármit hoz Néked,

Mert mindíg lesz egy álmod, amiért érdemes élned!"

Lehetek csinos, vonzó és szép,

Lehetek egy tökéletes, hibátlan kép, 

Lehetek humoros, bájos, kedves,

Lehetek okos, művelt, rendes.

Lehetek a tudásod, boldogságod bölcsője,

Lehetek a gondolatod, szavad őrzője,

Lehetek egy fénylő csillag feletted,

Lehetek egy barát ott, melletted.

Lehetek a mindened, a kedvesed, a szerelmed,

De semmi leszek, ha ezt észre nem veszed.

"Tudod, mit jelent, hogy élni? ... nevetni, és olykor szomorkodni; mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen; hatalmasakat szeretkezni; hatalmasakat tombolni, táncolni
egy éjszakán át; a barátaidat megvigasztalni; másokat mosolyra deríteni; emlékezni és felejteni; pénzt költeni és kuporgatni; reménykedni és álmodozni; tanulni és
tanítani; áldozni; makacsnak lenni és könyörögni; változni és változtatni; érezni az illatokat, látni a fényeket és hallani a hangokat; valóra váltani az álmaidat és olykor elviselni, ha mégse válik valóra s mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk, hogy melyik lesz az utolsó. "

Úgy meg nőttek szinte félek!


Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
...engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy-idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.

Várnai Zseni - Miattuk

Tudom, énnékem úgy rendeltetett Ez életben, hogy gyermeket dajkáljak. Hogy tőlük jöjjön az öröm, a bánat.
Az aggódás, a könnyeső és minden,én fájdalmamért egy jajszavam sincsen. A magam bánata, keserve semmi,.Csak értük élni, csak miattuk lenni.
Ha fáj is az élet, miattuk élni. És járni, kelni, mozogni, beszélni. Szavakat mondani, idegen szókat, megkopogtatni idegen ajtókat, És jéghideg szívek zárját verni, s mindent miattuk, csak miattuk lenni.
Hogy kis életük bánatalom ne érje,
cselédi lelkeknek lenni a cselédje,
És álorcás orcák titkait lesni...
Mindig félteni és mindig remegni.
A vágyam életét, jaj sohasem élni.
Lassan roskadni és lassan elégni.
Míg rám nem hajlik a bús, meddő este...
A lelkem úgy jut martalóc kezekre.
Mint drágakő, melyet nem őriz senki...
S csak lenni kell, miattuk lenni.

Áldás gyermekeimnek...
Több ez, mit kívántam, s bennetek hihetek.
Ti hárman vagytok áldása szívemnek.
Kedvemet, ha néha bánat csorbítja,
Édes kis mosolyotok jókedvre fordítja.
...Puha pici kezetek ha kezemben tarthatom,
Azt az édes érzést én el nem mondhatom...
Némán rám tekint csillogó szemetek,
Sugárzó szempárok öröm élni veletek!
Százszor gondoltam,mit írjak e lapra,
Mert tisztán emlékszem arra a három napra:
Születésetek napját, azt az áldott percet
Örökre áldom,s mindinkább szeretek!
Százszor próbáltam elmondani nektek...
Szívetek hármat dobban,míg az enyém egyet...
Köszönöm a jó Istennek,hogy titeket megadott,
Mert a világon .A leges-legboldogabb anya
Én vagyok...

És olyankor új hidat kell építeni, és van, hogy térdig kell gázolni vízbe, sárba..
Úgyis csak az megy veled, aki igazán szeret, csak az segít a hidadban, aki tudja már milyen új hidat építeni a semmiből..
Csak az gázol veled a legnagyobb sárba.., a többi csak kuruzsló, és rendszerint már a tartó cölöpöknél lelép... é...s ott hagy.. és hagyná rád szakadni...
Kevés a hídépítő mester'..
Kevés az, aki ott marad veled.. térdig..
Nekem is volt hidam!
Szép díszes, de elmosta a tenger, az áradat.. s úgy széledtek szerte az addigi "barátok" "kedvesek" hogy lépésüket számolni nem lehetne...
Most mégis.. szeretném..
Újra a hidat, a Hidam..
Bizalomból, szeretetből felépíteni....

Csak az jöjjön velem..., aki marad is.....
Remélem sokan jöttök velem!

Mi a boldogság?Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,Figyelj a lelkednek rezdülésire.A boldogság ott mélyen, tebenned van,Most szunnyad éppen, némán és hangtalan.Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág,Ébredő fény, melytől más lesz a világ.Boldogság   amikor másnak adni tudsz,Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér,Megosztod, ha asztalodon van kenyér.Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek,Letörlöd az érted hullott könnyeket.Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát,Egy versben, egy dalban, ott a boldogság .A boldogságért néha szenvedni kell,Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj!Engedned kell, hogy szívedet mossa át,S kezedet megfogja egy igaz barát.Ne félj attól, hogy most talán sírni kell,Szívedből lassan eltűnik a teher.Hallgasd szívverésed friss, új dallamát,Kicsiny csoda, de ez már a boldogság.

Ha igazán látsz,
ha engem látsz,
ebben a pillanatban
megtudhattál rólam mindent.
Szavak nélkül.

Hiszek benne.

Hiszek a pillanat erejében.
Hiszek az őszinte tekintetben,
egy apró érintésben,
egy ölelésben,
a simogatásban,
... a csend mondanivalójában.
Nem gondolom,
hogy mindig mindent ki kell mondani.
A szavak sokszor torzítanak,
leplezik a valóságot.
Nézz a szemembe
és maradj csendben.
Nem fordítom el a tekintetem és
én sem szólalok meg.

Néha azt hisszük, milyen kicsi - borsó szem nagyságú szívünk van ...
És mégis mekkorát dobban - milyen pontosan kiszámítva, egyszerre ritmusosan a vágyainkkal...
Együtt "alszik" a téllel, és együtt ébred a nyárral. Tavasszal megújul, zsibong, mint a természet. Ősszel meg elsárgul...
Milyen sok mindent kibír - a sok fájdalmat, a sok keserűséget - bánatot - mennyit dolgozik, mennyiszer üzen...
Mindig fáradhatatlan - és mégis hogy meg tud ijeszteni bennünket ...
És mikor rájövünk, hogy milyen bolondos szívünk van, és hogy mégis milyen nagy, hiszen minden és mindenki belefér...
És hogy tud fájni, sajogni.
És hogy tud szeretni .

Hétköznapok)

“Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.” Márai S.

Mit is kívánhatnék?

"Kicsit több békesség, jóság, szelídség,
kevesebb viszály, irigység...
Kicsit több igazság úton-útfélen,
kicsit több segítség bajban, veszélyben...
Kicsit több "mi" és kevesebb "én",
kicsit több erő és remény...
És sokkal több virág az élet útjára,
mert a sírokon már hiába!"