Senkit nem szeret.

"Egy őszi hideg szeles késő délután ballagott egy férfi hazafelé a nyirkos utcán. Magányos volt és hideg a szíve.

 Senkit sem szeretett, senki sem szerette 

Kigyúltak már az utcai fények, s erősebben fújtak a fagyos szelek.

 Fejét lehajtva, kabátját összehúzta, lépteit jobban megszaporázta ,kopott vas-kapujához érve zsebében kulcsát keresgélte.

 Megtalálta, elővette ám leejtette, morgolódva lehajolt hogy a kulcsát felvegye s akkor, a kerítés tövében előbújó kis virágot észre vette 

-Mindenhol csak a gazok nőnek, mormolta félhangosan .

A szomszéd kislány rászólt, szeretettel nem haragosan 

-Bácsi kérem , azt a virágot neked én ültettem .

A férfi a vállát rándítva mondta- én ilyet nem kértem. 

Azzal bement a fűtetlen hideg házába kopott kabátját hanyagul ledobva,

 kályhájába tűzet rakva kavargott benne a kislány mondata

 -Minek nekem virág? mormogta 

Éjszaka lett nem jött álom a szemére mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe

-Virágot nekem? nekem ? nekem ültette. 

Majd felkelt, konyhájából a nagy kést

 magához vette kiment ,

 s a kis virágot óvatosan a földből kivette .

A házba bevitte és gondosan elültette.

 Másnap mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak odakinn ,

 mosolytalanul bólintott a kislánynak. 

Kislány szelíden szólt, s rámosolygott 

-Látom bácsi bevitted a Virágot!

 Be- válaszolta, majd elballagott.

 Este siettet haza , mert tudta, már nincs egyedül .

Várja a kis virág, mely ablakában ül .

A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott.

 A férfi boldog lett, hisz színével a szürkeségbe napot lopott. 

Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette ,

hanem egy nagy tábla csokit levett a polcról és kosarába tette.

 Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva. 

Órájára pillantott párszor és várt és várt , de hiába.

 Este nem is haza sietett hanem egyenest a szomszédjához csengetett. 

Idős néni jött elébe- 

Jó estét a kislányt keresem a szomszédból vagyok.

 - A kislány beteg lett , kórházba van .

 - mondta a nénike- nagymamája vagyok! 

A férfi elsápadt beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett. 

Hová- hová- szólt egy nővér- egy kislányt keresek ma beteg lett.

 - Ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett.

 Hazafelé, koszorút köttettet hatalmasat, színes , tarka virágokból.

 Eljött a nap! 

Logó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából.

 Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból.

 Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, 

csokit és a szirmot beledobta.

 - Köszönöm- összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel

 de hangosan érthetően mondta. 

Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra

- köszönöm -Csak ezt az egy szót mormolta. 

Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kis virágját magához vette. 

A temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette.

 - KÖSZÖNÖM! 

Ezt a virágot tőled kaptam Látod ?

 Most ezt visszaadtam, már tudom, megtanultam. . . . 

HOGY NÉHA MEG KELL ÁLLNI, MÁSOKKAL IS TÖRŐDNI!!!!"