Nem értettem!

Soha nem értettem az embereket..annyi és annyi kis öröm lapul a szív mélyén..és mindig csak a fájdalmat látjuk egymásban. Ha valami rossz történik már rögtön meg akarunk halni, és amikor ezeken túllépünk rájövünk, hogy mégis érdemes élni. Ember társainkat kihasználjuk, és nem vesszük észre rajtuk, hogy nekik is problémájuk van..és csak egy ölelő kézre lenne szükségük..ilyen az ember..és mégis van olyan aki mindig nyel..nyeli a másik problémáit..a fájdalmait..és ő nem kap ebből vissza semmi együttérzést..amikor majd ő elveszik a világból, minden egyes önző ember észreveszi h kitéptek a szívéből egy darabot..de későn döbben rá.