Tudod…mint egy mese olyan.az ember megy az úton,
talán nem gondol másra,mint kifizetetlen számlára,
aznapi vacsorára,sürgős,halaszthatatlan munkára,
nem gondol semmi fontosra,mikor megpillant a földön,
ott lenn a porban megbújva,egy különös kis virágot,
neki tetszik,más tán észre se veszi,ő is menne tovább,
halaszthatatlan a dolga,neki nincs erre ideje ,
de valamiért,ki tudja miért,meggondolja,
visszalép, leszakítja,otthonába viszi,vázába beteszi,
időre talán el is felejti,de mikor kidobná,észreveszi
a kisvirág apró gyökereit,gondol egyet,cserépbe ülteti,
locsolgatja, ápolgatja,megszereti, kényezteti,
a virág már nem is oly kicsi,nagyobb cserépbe teszi,
azt is hamar kinövi,akkor a virágoskertbe rakja ki,
ő lesz a kert legszebb dísze,egyre több virít belőle,
gyökere minden centit behálóz,virágja itt is,
ott is kidugja kis fejét,érdekes, még ilyet?
ez a virág télen is,nyáron is virágzik,
elfoglalja az egész kertet,a kert tőle pompázik,
csak éppen,nem marad helye másnak mellette,a kis virág betölt mindent,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése