A cók-mókom végét szorosan bekötöm, nehogy a batyuból még egyszer kibújjon a belegyömöszölt bú, harag, szenvedés, könny, sírás, feledés, mulasztás, félelem, betegség, remegés.
Oly nehéz a batyu, hogy már nem is bánom, végetért az Óév.
Tiszta lábbal lépek Újév küszöbére.
Letettem a terhem.
Talán mindörökre!?
Nem cipelem tovább lelkemnek haragját.
Félelmemet itt hagyom a kopott deszkákon.
Új reménnyel, szívvel könnyed szeretettel próbálok majd bízni, hittel és reménnyel, felizzított tűzzel.
Szép új éneket hangosan éneklek az Újesztendőben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése